Egy táncoló pingvin különös élete

Topi, a császárpingvin, az Antarktisz büszke lakója, kikelésétől fogva nem illeszkedett a többi pingvin közé.

Egy táncoló pingvin különös élete

Ennek oka, a róla szóló Táncoló Talpak című filmből kiderül: a vártnál korábbi kikelése folytán, míg a többi pingvin az éneklés mesterei voltak, addig ő közel sem tudott olyan szép hangokat kiadni. Neki a sztepptáncolás volt a tehetsége. Egész életében különc volt és csak pár pingvin tudta megérteni különleges természetét annyira, hogy összebarátkozzon vele.

Topi életének eseményeit meghatározza a mozgás. Számomra is fontos a mozgás, szerintem a jó egészség fenntartásához elengedhetetlen, hogy megmozgassuk magunkat időről-időre. Bizonyára eltérnek az emberek és a pingvinek sportolási szokásai, de már az is sikernek számít, hogy ezen az interjún keresztül betekintést nyerhettem a pingvinek sportos és mókás életbe és kaptam pár jó ötletet!

Melyik a kedvenc mozgásod, amit jégen tudsz űzni?

A kedvencem mindig is a táncolás és topogás volt, de a jégen csúszkálni is nagyon szeretek. A táncolást azért szeretem mert tudom, hogy abban én vagyok a legjobb. Például az Adélie-pingvin barátaimat, az amigókat, ahogy ők hívják magukat is úgy szereztem, hogy táncoltam nekik, ami nagyon bejött nekik. Aztán másokkal is szeretek táncolni, igaz az a bölcseknek nem igazán volt ínyére.

Melyik volt a legfélelmetesebb élményed úszás közben?

Nehéz eldönteni melyik volt a legfélelmetesebb, mert volt egy pár alkalom, amikor olyan állatokkal és dolgokkal találkoztam, amiket mindig is jó messzire el akartam kerülni. Talán a legfélelmetesebb az volt amikor még pelyhes koromban egy csapat rablósirály megtámadott. Aztán menekülésképpen egy lyukba siettem, ahol egy leopárdfóka és egy gyilkosbálna is el szeretett volna fogyasztani. Olyan nehezen tudtam elmenekülni, hogy messze, a saját klónomtól az Adélie-pingvinek klónjánál lyukadtam ki. 

Ha tudnál repülni, akkor hova repülnél el a legszívesebben?

Nagyon nehéz abba a helyzetbe képzelni magam, hogy tudok repülni, de őszintén szólva én nem vágyom más helyre, mint a klónom és családom helye, az Antarktisz. Én nagyon szeretek itt élni, és egyáltalán nem vágyom sehova. Igaz, hogy az Antarktiszon és az idegenek [értsd: emberek] üvegbörtönén kívüli világot még nem láttam, de már amikor az idegeneknél kellett egy kevés időt eltöltenem, akkor is majdnem begolyóztam.

Mit gondolsz arról a vonásodról, hogy nem tudsz énekelni, csak táncolni?

Tinédzser koromban a kedvenc időtöltéseim a halászáson és az úszáson kívül a topogás volt, mindig is szerettem táncolni. Amikor fiatal voltam elég nehéz volt ezzel az adottsággal megbarátkoznom, de mostanra már sikerült elfogadnom, hogy én más vagyok, mint a többi pingvin. Az igazat megvallva jól érzem magam a bőrömbe, és nem zavar az, hogy néha kilógok a sorból.

Ha egy dolgot megváltoztathatnál magadon, mi lenne az?

Ez egy nehéz kérdés, de én nem változtatnék meg magamon semmit. Talán az jobb lenne, ha én is Adélie-pingvin, azaz olyan fajta pingvin lennék, mint a barátaim az amigók és Ramon, mert akkor más dolgokban lennék jó, mint császárpingvin létemre, emellett talán könnyebben el is fogadnának. De azt biztosan szeretném, hogy közelebb legyenek hozzánk, vagyis, ha a két klón nem lenne olyan távol egymástól.

Azt kívánom, hogy én is tudjak olyan bátor lenni, mint Topi és nem foglalkozni azzal, mit mondanak mások, mindig a szívemre hallgatni és azt csinálni, amit szeretek.

 

Szerkesztette: Németh Csaba Péter, Rezács Liliána

KözösÉg csoport

 

Szívesen olvasnál még MáSajtó cikket? Itt találod őket!

Szeretnél minél hamarabb értesülni új megjelenésről? Kövesd a MáSzínházat a facebookon!

g